A kaukázusi jegenyefenyő (Nordmannfenyő, Abies Nord-manniana) dísznövényként Magyarországon is terjedő, ka-rácsonyfának is divatos örök-zöld. Tévesen gyakran „normann” illetve „normand” fenyőnek hívják, pedig se a normannokhozse a róluk elnevezett Normandiához semmi köze; specifikus nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta.

 

 

 

A lucfenyő (Picea) a fenyőfélék (Pi-naceae) egy nemzetsége. Kb. 36 örökzöld, tűlevelű fafaj tartozik ide. Az északi mérsékelt és sarkvidéki (tajga) éghajlaton találhatók meg. A lucok tekintélyes méretűek, a kifejlett példányok 20–60, legfeljebb 95 méter magasak is lehetnek, felismerhetők kúp alakú koronájukról, csavarodó ágaikról. A tűlevelek általában négyélűek, szórt állásúak; a tobozpikkelyek vékonyak, nem lehullók. A tűlevelek egyenként nőnek az ágakon spirális elrendezésben, minden tű egy-egy levélpárnán (pulvinus). A tűlevél 4–10 éves korában hullik le, az ottmaradt levélpárna az ágat durva tapintásúvá teszi (más nemzetségekben az ágak általában simák).